Tobermory, avagy még egy kis nyaralás

Az utolsó előtti hét elég zsúfoltra sikerült. Brendával és Daviddel -akiknek a bicajokat is köszönhetjük- terveztünk programokat. Először Brenda felvitt Tobermoryba a nyaralójukhoz két napra, majd pénteken egy Niagara Falls túra következett négyesben.

Tobermory kb. 3 órányi kocsikázásra fekszik Guelph-től a Lake Huron és a Georgian Bay ölelésében. A nyaraló egy szinte érintetlen, vadregényes övezetben van, távol a világ zajától. Klasszikus fából épült házikó, tóra néző tornáccal. Pont olyan, amilyenre mindenki vágyik, ha kicsit el akar bújni a világ elől.

Mivel csak késő délután tudtunk elindulni, már szürkület volt, mire odaértünk. Tettünk egy gyors sétát a nyaraló körül, úgyis meg kellett sétáltatni Buddyt, Brendáék kutyusát. Lementünk hát gyorsan a partra, és mentünk egy kört a sziklás, köves part mentén.

Buddy, mindenki szeme fénye

"Ez itt a kert"

Másnapra egy megközelítőleg 5 km-es túra volt beütemezve a Peninsula Nemzeti Parkban, de sajnos az idő nem volt kegyes hozzánk. Éjszaka megérkezett az eső, és a levegő is lehűlt kicsit. Változtattunk a terven, és a túra helyett Brenda elvitt egy turista központba, ahol megnéztünk egy kisfilmet a parkról, majd egy kiállítást. Ezután felmentünk egy kilátóba, végül pedig besétáltunk Tobermory belvárosába, egészen a kikötőig. Lassan kezdett kitisztulni az idő, ezért úgy döntöttünk, hogy gyorsan megebédelünk, és délután mégis nekivágunk a kis túránknak.

Óriáshód vs. "normál" hód

Ráuszítottam...

...de ő nyert, és sapkát csinált belőle

 

A Peninsula Nermzeti Parkban számos túraútvonal közül válogathat az ember, de nekünk elég volt egy rövidebb is. Az erdőn keresztül lesétáltunk az öbölig, ahol hatalmas sziklák nyúltak be a tóba, gyönyörű látképet alkotva. Találtunk egy barlangot is a sziklák alatt, de ezt csak a tavon keresztül, vagy pedig egy kis lyukon leereszkedve tudtuk volna megközelíteni. Az első túl hideg volt, a második pedig túl szűk és túl csúszós, hogy belevágjunk. Nem akartunk puhányoknak tűnni, és visszafelé a nehezebb utat választottuk. Nem mentünk fel az ösvényhez, hanem a part mentén botorkáltunk végig a sziklákon és a kisebb köveken. Megérte, csodálatos látványt nyújtott az öböl.

A látszat ellenére a víz jéghideg volt

Ezen kellett volna lemásznunk...

...hogy ide lejussunk

Onnan jöttünk, ameddig a szem ellát

Útban hazafelé még megálltunk egy homokos partszakaszon, aminek érdekessége, hogy messze a vízben is homokdűnék láthatók, így egész mélyen be lehet sétálni a tóba. Mi viszont nem ezért, hanem egy rovarevő virágfajta miatt mentünk oda, ami egy védett övezetben terül el a homokos parttal szemben. A Sarracenia purpurea a szára tövénél elhelyezkedő tölcsérekben tárolja az esővizet, és a benne található tápanyagok odavonzzák a rovarokat, akik aztán a tölcsérben csapdába esnek, megemésztődnek, így a növény kinyerheti belőlük, ami a számára szükséges.

Utolsó nap már csak összecsomagoltunk, tettünk még egy kört Buddyval, aztán indultunk haza, hogy másnap, utolsó kanadai kalandként ellátogassunk Niagara Fallshoz.

Emlékezetes napokat töltöttünk Tobermoryban, csodálatos helyeken jártunk, nem beszélve a vadvilágról, mivel a két nap alatt láttunk teknősöket, rozsomákot, rengeteg vadnyulat, sólymot, és egy rókát, amelyik éppen elkapott egy kis mókust (chipmunk).