Olyan jól sikerült a Badlands-túra, hogy másnap is nekivágtunk egy rövidebb utazásnak. Hamilton mellé vitt az utunk, Webster's Fall-hoz. Ez a 22 méteres vízesés egy kis park mellett terül el, ideális kiránduló -és piknikhely a természet kedvelőinek.
Természetesen nem hazudtoltuk meg magunkat, és újfent sikerült eltévednünk, két GPS-szel a zsebünkben is, de megint nem bántuk, mert a látvány bőven kárpótolt minket.
A történethez hozzátartozik, hogy már elsőre jó helyre érkeztünk, de mivel a neten máshogy nézett ki a terület, és némi gyaloglás után sem találtuk a vízesést, tovább mentünk. Miután nem találtuk, merre van az arra, belőttük az én GPS-em is, ami elvitt egy kb. 15 km-es kerülőre, majd pontosan ugyanoda vitt vissza, ahová előzőleg Troy GPS-e irányított. Végül kiderült, jó helyen járunk, csak tovább kellett volna gyalogolnunk az első próbálkozáskor.
A vízesés felülmúlta előzetes várakozásainkat. 22 méter kimondva nem tűnik soknak, ráadásul először csak a patakot láttuk meg, aminek ugyan tisztességes sodrása van, de mégsem egy folyó, ergo nem számítottunk egy Niagarára. Ehhez képest a kis patak önmagához mérten izmos kis vízesést produkál, és a 22 méteres magasság is elég ahhoz, hogy eszem ágában se legyen leugrani. Nagy biztonsági korlátozás viszont nincs, úgyhogy öngyilkos jelölteknek ideális választás lehet. Festői környezet, közönség, mi kell még egy hatásos "kilépőhöz"? A patak partján piknikeznek az emberek, van aki a lábát mossa benne, van, aki a kezét, de ha valaki akar, bele is mehet, és elsétálhat egészen a vízesés széléig, ahol már nyilván ledöntené a sodrás, hogy aztán egy "Jeronimo" kiáltással csattanjon valamelyik méretes sziklán.
Aki nem akar a sodrás áldozatává esni, az ugorhat a vízesés mellől is. Bárki kisétálhat a vízesés melletti sziklákra, ahonnan már csak egy lépés az örökkévalóság. Én is kimerészkedtem Troy-jal és Veronikával, a lányukkal, de több érvünk volt a maradás, mint az ugrás mellett. Meg hát a blogot is írnia kell valakinek...
Miután fent bejártuk a parkot, leereszkedtünk a vízesés aljához. Egy szűk lépcsőn vezet le az út, ami csak némi kompromisszum árán viseli el a kétirányú forgalmat. Lent hatalmas sziklák, vízpermet, és csúszós talaj fogadott minket. Sylviát figyelmeztettük, hogy óvatosan lépkedjen, nehogy megint piruett legyen a vége. Moncsi viszont a vízesés lábától tartott visszafelé, mikor megcsúszott az apró köveken, de végül nem lett belőle nagy bukta, csak kis megcsúszás. Troy, Veronika és én aztán felmentünk, hogy közelebbről is szemügyre vehessük a vízesés széli sziklaerkélyt.
Miután konstatáltuk, hogy tulajdonképpen a világ bármely pontján lehetnénk, lévén, hogy a park dugig volt arabokkal, ázsiaiakkal, és ki tudja még milyen származású emberekkel, elindultunk a másik, kisebb vízeséshez, a Tews Falls-hoz.
Ami a kisebb jelzőt illeti, ez maximum a víz mennyiségére igaz, mert magasságban majdnem a duplája a Webster's Falls-nak, a maga 41 méterével. Ezt a vízesést egy kilátóból szemléltük meg, illetve Troy talált egy kis ösvényt, ami közvetlenül a vízeséshez vezetett. Be is sétált egész a vízesés kezdetéhez, mivel a patak sodrása itt már közel sem volt olyan erős, mint feljebb. Én sajnos kihagytam ezt a lehetőséget, mivel javában fotóztam, mikor észrevettem, hogy Troy sétálgat a vízben. Végül is nem bántam meg annyira, hogy kihagytam, mert Troy elmondása szerint a víz jéghideg volt, ráadásul ő szandálban volt, amiben könnyen megszáradt a lába, én meg várhattam volna, hogy visszabújhassak a cipőmbe. Plusz egy megfázás sem hiányzik a hétvégi nagy utazásunk előtt.
Hazafelé még megálltunk enni egy kis Fish&Chips-esnél, majd Guelphen fagyiztunk egyet, amitől a szakadó eső sem vette el a kedvünket.
Nagyon jól sikerült hétvégén vagyunk túl, sok új ismeretséggel és élménnyel, és még több vár minket a hátralévő 1 hónapban. Ám előtte még 1 hét pihenőre vonulunk, mert egyik nagy álmunkat valóra váltva vasárnap Mexikóba utazunk 1 hétre. Nászút is lesz ez az utazás, és egy olyan világ felfedezése, amit mindig is szerettünk volna megismerni.
1 hét szünet következik tehát, amiről remélhetőleg feltöltődve és csokibarnán térünk majd vissza, hogy újult erővel vessük bele magunkat a hajrába. Addig is jó olvasgatást, és igyekszünk majd hamar megosztani Veletek a látottakat, átélteket.
