Akcióban a három Pampalini

Kihasználva az átmeneti jó időt, húsvét vasárnap előtt ellátogattunk a Butterfly Conservatory-ba Ákossal. Ez egy üvegház, trópusi környezettel, tele pillangókkal és madarakkal. Kitűnő alkalom volt egy kis kirándulásra, nem beszélve a fotózásról. Ákossal alig vártuk, hogy bevessük magunkat az "esőerdőbe", és Pampaliniként hajkurásszuk a jobbnál-jobb fotótémákat.

Nem is kellett csalódnunk a helyben. Amint beléptünk az üvegházba, egy egészen új világba csöppentünk. Egy dzsungelben találtuk magunkat, százféle növénnyel, egzotikus madarakkal, teknősökkel, halakkal és pompázatos színekbe öltözött, önfeledten repkedő pillangókkal körülöttünk. Még két lépést sem tettünk meg a bejárattól, de máris a fejünk felett játszadoztak ezek a csodálatos állatok.

A melegház kb. 100m2-es területen fekszik. Nem nagy, de szerintünk nem is kell ennél több. Középen egy kis tavacska terül el, benne halak és teknősök. A tó végében piciny vízesésből csobog a víz. Körös-körül pedig mindenütt növények. A tó körül egy kis viacolor ösvény fekszik, amin kényelmesen körbejárható az egész üvegház. Nagyon hangulatos és meghitt. Órákig ellenne bent az ember. Az egyetlen bökkenő a hőmérséklet. Pontosabban a pára. 24-28 fok közötti a meleg odabent, de a pára miatt kb. 1 óra után nagyon fullasztóvá válik a levegő. A fotóstáska vállpántja csinos foltot hagyott a pólómon már alig 10 perc elteltével. De ez a legkevésbé sem érdekelt, mikor nem győztük kapkodni a fejünket a gyönyörű pillangók láttán.

Az ösvény körül etetők voltak elhelyezve. Némelyikben gyümölcsök hevertek (narancs és banán), másikban pedig cukros víz volt szivaccsal felitatva. Nagyjából 1 órát tölthettünk el odabent, a legszebb lepkét és a legjobb beállítást keresve. Az igazság azonban az, hogy mindegyik csodálatra méltó a maga módján.

Talált tárgyak osztálya pillangóknak

Óriás csigák

Csúcsragadozó

A téma a padon hever

Légitámadás

A világ legnagyobb molylepkéje

Nem, nem az üres vitrint fotózza...

  Egy óra múltán aztán nem bírtuk tovább a párát, és kijöttünk. Körbenéztünk az ajándékboltban, majd bejártuk a kiállítótermeket. Az egyikben kipreparált bogarak és élő pókok, csótányok és botsáskák voltak, míg a másikban kitömött baglyokat láttunk vitrinekben. Egyik-másik kifejezetten impozáns méretű volt, de a prímet a hóbagoly vitte.

Bármikor szívesen visszamennénk, ha nem is fotózni, csak elücsörögni kicsit a padon, hallgatva a vízesés csobogását, közben figyelni a pillangók táncát. De személy szerint én inkább arra vágyom, hogy egyszer a nyitva tartás előtt menjek be, teleobjektívvel és állvánnyal, amikor nincsenek látogatók, csak a pillangók és én. Ahogy a honlapot böngésztem ez is megoldható, ki tudja, talán majd egyszer...

Mivel az idő nagyon kellemes volt -napsütés és meleg, tavaszi szél-, úgy döntöttünk, kár lenne hazamenni. Elkocsikáztunk hát a belvárosba, ahol letettük az autót, és egy kis séta után beültünk egy hangulatos ír sörözőbe. A kinti meleg és az üvegházas párás klíma után gond nélkül lecsúszott két korsó ír sör. Jó volt elüldögélni itt, süttetni magunkat kicsit a nyitott pubban, beszélgetni, és nézni az embereket az utcán.

Ne a lámpát, a templomot nézd!!!