Szent Mamusz: BBQ és tábortűz "kanadai" módra

Utolsó hetünket töltöttük az iskolában, és az itt eltöltött időszak szép megkoronázásának ígérkezett a szombati BBQ parti. Hatalmas népszerűségnek örvend a kerti sütögetés Kanadában. De nem csak a kertben lehet BBQ-ni, sokan inkább a parkokat választják. Az emberek felpakolják a kocsijukat étellel, itallal, és irány a természet. Még sütőt sem kell vinniük, ha nem akarnak, ugyanis a parkokban van pár fix BBQ is kitelepítve.

Mi is a parkot választottuk az osztállyal. Kibéreltünk egy pavilont, páran hozták a sütőjüket, és már adott is volt minden a kellemes időtöltéshez. 3 óra körül már szinte teljes volt a létszám. Diákok, férjek, feleségek, gyerekek, tanárok és hozzátartozóik. Kb. 40-en lehettünk.

Pot luck BBQ-t tartottunk, ami annyi tesz, hogy mindenki azt hozza, amit megeszik, megiszik. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ki-ki annyi étellel, itallal készül, amiből többen is tudnak enni, de nem kell ellátni belőle minden vendéget. Nincs olyan, hogy valaki nem talál a fogára valót, és anyagilag sem jelent csődközeli állapotot.

Mivel elég multikulturális volt az osztály, így sok érdekességet találtunk az asztalokon. Sok rizsből készült ételt láttunk, sokan használtak curryt, és voltak, akik a klasszikus hot-dogra esküdtek.

6-7 óra felé aztán lassan mindenki elindult haza, főleg a gyerekes családok. Mi is elköszöntünk az osztálytársaktól és a tanároktól, és elindultunk az esti tábortüzes buliba.

Gyors átöltözés után Ákos felvett bennünket, és már robogtunk is tovább a Bonfire tábortűzre. Házigazdáink Troy és Syl voltak, egy nagyon kedves és laza házaspár. Syl lengyel származású, így akárcsak az iskolai BBQ-n, itt is nemzetközi volt a társaság. Jelen volt pár kanadai és lengyel ismerősük, mi hárman magyarok, valamint Emil, a nagyon kedves filippinó srác.

Végre legálisan ihattunk szeszt, ami a parkokban tilos. Persze lecsúszott 1 sör, de az igazi ivászat itt kezdődött. Feltankoltunk egy tequilával és egy Slivovitzával, plusz még a többiek is hoztak sört és whiskeyt. Muszáj volt egy welcome drinkkel kezdeni, amit még több is követett, mivel folyamatosan érkeztek a vendégek. A tequilát és a Slivot hamar kivégeztük, úgyhogy jöhetett a whiskey. Közben persze folyamatosan repkedtek a poénok, sajnos a szúnyogokkal együtt... Szerencsére a jó hangulat és a szeszek hamar elfeledtették velünk a kellemetlenkedőket, és mire felocsúdtunk, már hajnali 3 óra volt. Búcsúzóul még a lángok martalékává vált egy leselejtezett kanapé, aztán mi is őrlángra tettük magunkat. Volt, aki elbukott a rövidekkel szemben folytatott háborúban, és voltunk páran, akik kitartottunk a végsőkig. Sajnos magyar oldalról is volt áldozat, Ákos "halt hősi halált", de előtte még halhattunk tőle néhány lelkes csatakiáltást. Hazai oldalról viszont ketten is bedobták a törülközőt. Hiába, a Slivo meglepte a gyanútlan kanadaiakat.

Reggel aztán elég kifacsartan ébredtünk. Voltak, akik csak néhány percig szakították meg kómálásukat, ők hol sürgős léptekkel, hol ráérősen mentek ki a szabad levegőre, hogy egy mély szippantás után kicsit erőteljesebben fújják ki a levegőt, illetve ami még hozzá társult. Mi négyen, Troy, Syl, Moncsi és én mosolyogva néztük szerencsétlenül járt bajtársainkat. Hálát adtunk az égnek, hogy este nem tudtunk leállni a barna kenyér majonézes-spenótos salátával kombinációról. Valószínűleg ez mentett meg minket a prüszköléstől. Utólag is hála Sylviának.

Miután kicsit felébredtünk, hazamentünk rendbe szedni magunkat, mert délután már jött is értünk Syl és Troy, hogy elvigyenek egy meglepetés túrára. De ez már egy másik történet...