Beindultunk

A torontói kalandunkat követően még két hetet töltöttünk az iskolában. Az utolsó héten interjúkon voltunk, ahol  a tanárok minden diákkal személyesen beszélték át, kinek mik az erősségei, illetve a hiányosságai. Ez alapján aztán újraosztályoztak mindenkit. Moncsi 6-os szintről feljebb lépett a hetesbe, ami azt jelenti, hogy ismét egy csoportba kerültünk. Engem a 7-es osztályból a 8-asba soroltak át. Ez tulajdonképpen csak annyit jelent, hogy fejlődtem, de mivel a 7-8-9-es szinten lévő diákok már eddig is egy csoportban voltak, így az osztály csak annyiban változott, hogy többen lettünk, mivel sokan feljutottak. 

Mivel eredetileg csak 3 hónaposra terveztük a sulit, arra jutottunk, hogy továbbra sem adjuk fel a munkakeresést, de mellette az iskolát sem szeretnénk abbahagyni. Egyrészt, mert nagyon jó a hangulat, és mindketten szeretjük csinálni, másrészt pedig tanulni jöttünk ki, így ami időnk maradt, azt használjuk is erre. Így aztán az a döntés született, hogy amíg nem találunk valami munkát, addig délelőttönként továbbra is bejárunk. Sajnos a létszám már kicsit a minőség rovására megy, mivel 26-an vagyunk az osztályban hivatalosan, de ebből csak kb. 15-20 ember szokott összegyűlni reggelente. Még ez is sok, az ideális létszám 8-12 fő között mozog. Sebaj, azért lelkesen folytatjuk tanulmányainkat. :-)

Ami viszont még az iskolánál is nagyobb fejlemény, hogy a suli mellett új barátokra is leltünk. Laurával már az első tanítási napunkon összefutottunk. Kávézás közben meghallotta a beszélgetésünket, és rögtön lecsapott a magyar szavakra. Kiderült, hogy a Vajdaságból érkezett, és a kisfiával, Filippel élnek itt. Az első szemeszterben csak hébe-hóba beszélgettünk pár percet, de már akkor is nagyon aranyos volt, és próbált segíteni, amiben tudott. Felajánlotta, hogy szokott szervezni találkozókat az osztálytársakkal, amiken szívesen lát minket is. Az idő azonban még nem engedte, hogy kimehessünk, így a "bandázás" elhúzódott áprilisra. Laurának köszönhetően ismertük meg Ákost is. Sokat köszönhetünk kettőjüknek, mert a rossz időnek, a munkanélküliségnek és az autó híján nagy távolságoknak hála már kezdtünk kicsit beleszürkülni a télbe. Szerencsére egyikük sem az az otthon ülő típus, így mióta megismerkedtünk, rengetegszer találkoztunk, és mentünk ki valahová, vagy ültünk össze Lauránál egy kis beszélgetésre. Ákos ráadásul nagyon rendes, és mindenhová elfuvaroz minket, amit ezúton is üzenjük neki, hogy akkor is meg fogunk hálálni. :-)

Legutóbb például elmentünk szórakozni a szomszédos városba, Waterloo-ba. Rögtön két helyet is megnéztünk, mivel a Flying Dog nevű, igen szofisztikált club mellet volt egy diszkóféleség is, Revolution névvel. A Flying Dog-ban telt ház volt, így mindenkit áttereltek a fiatalabb, 20-as korosztály által kedvelt Revolution-ba. Ez egy hatalmas diszkó volt, óriási tánctérrel, 3 v. 4 bárral, és kivetítőkkel, ahol az éppen aktuális dal klipje futott. Tömeg volt, de nyomorgás nem. Mint itt mindenre,  a szórakozásra is óriási tér áll rendelkezésre.Nagy nehezen aztán átjutottunk a Flying Dog-ba. Itt már sűrűbben voltunk, viszont maga a hely hozzám közelebb állt. Igényesen kialakított, inkább a 30-as korosztály számára kialakított tér és berendezés, klasszikus diszkó, funky és r'n'b dalok. Ákos osztotta a véleményem, míg Moncsi és Laura inkább a másik helyet favorizálta. Végül itt maradtunk, de táncolás nem lett a dologból. Nagyon jót beszélgettünk, meg elnevetgéltünk, de Moncsinak és nekem kevés volt a szesz, hogy igazán elengedjük magunkat. Ráadásul el is szoktunk a szórakozástól a 3 hónap alatt. Ákos pörgött volna, és bár én felajánlottam, hogy vigyázok a dolgainkra, míg ők táncolnak, a lányok nem akartak menni. Nem gond, már elterveztük, hogy legközelebb helyben megyünk valahová, és előtte felöntünk a garatra. :-)

A jövőt illetően pedig nagyban szőjük a terveket Ákosékkal, merre megyünk majd, ha végre tényleg beköszönt a tavasz, illetve már lehet, hogy a nyár. Kanadában ugyanis gyakori, hogy a nyár komolyabb átmenet nélkül toppan be, kikerülve a tavasz "szobáját", egyből a télből érkezik. Megjegyzem, nekünk már mindegy lenne. Felőlünk ajtóstul is beronthat, csak jönne már végre...