Néhány élményünket ugyan már megosztottuk veletek, de nem ejtettünk még szót házigazdáinkról, akiknek borzasztó hálásak vagyunk, hogy eddig is elviseltek minket, és még fél évig el fognak. :-)
Guelphben lakunk, ami egy közel 115 ezer fős város Torontotól délnyugatra. Mikor 12 éve itt jártam, akkor még pusztán 35 ezer főből állt a lakosság, azóta enyhén szólva megnőtt a város...
Vendéglátóink, Bátyus és Ángyi -nagypapám öccse és nagyon kedves felesége- ,már fél évszázada itt élnek. Négy gyermekük van, Ildi, Pista, Zsuzsi és Feri, akik nemcsak kiválóan értik a nyelvünket, de beszélni is egész jól tudnak magyarul.
Az utca, ahol lakunk Guelph kertvárosi részéhez tartozik. Gyönyörű környék, mintha csak egy amerikai filmbe csöppent volna az ember. Az utcák tiszták és gondozottak, a házak előtti területek és a kertek szintúgy. A kertet csak egy kerítés választja el az erdőtől, aminek a túloldalán kis patak csordogál (illetve most csak csordogálna, merthogy befagyott).
A ház maga szintén gyönyörű. Kétszintes, de mivel a telkek a kert irányába lejtenek, így sok háznál lefelé építkeztek. Bátyuséknál is ez a helyzet. Az utcafrontról nézve egyszintes a ház, míg a kert felől már látszik, hogy valójában kettő.
A felső szinten szobák vannak, valamint konyha, mosókonyha és fürdőszobák, míg az alsó szint javarészt egy egybenyitott nappali, konyha, étkező rész, továbbá néhány kisebb szoba.
A fenti konyhát különösen kedveljük, mivel nagy ablakain keresztül rengeteg természetes fény árad a térbe, ráadásul szép a kilátás a kertre és az erdőre is.
Ezek a sorok is éppen itt ücsörögve születtek... :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése