Beiratkozunk, avagy vissza az iskolapadba

A hétvége pihenéssel és meséléssel telt, elvégre én 8 éve nem találkoztam Ángyiékkal, Moncsi pedig még sosem. Hétfőn kellett mennünk beiratkozni a suliba, illetve volt egy szintfelmérő is, ahol a 9 szintből 5+-ba kerültünk, ami itt középszintnek felel meg. Ez kicsit meglepett minket, rosszabb eredményre számítottunk, úgyhogy volt "öröm és bódottág". Egy csoportba tett minket a "mentorunk", Barbara, aki az egész szintfelmérő beszélgetés alatt rettentő kedves volt. Igaza volt Blastik tanár úrnak a Puskásban, mikor folyton azzal traktált minket, hogy először mindig dicsérni kell, úgy nagyobb lesz az ember önbizalma, ráadásul kevésbé lesz ideges, ha valamivel mégsem tud megbirkózni. Barbara -aki apró termetével és pille súlyával úgy fest, mint egy törékeny kis váza- folyamatosan mosolygott ránk, és nem győzte mondani, hogy "good job, well done, very good", stb... Már-már tényleg elhittük, hogy nagyon nagy ászok vagyunk angolból.

A délelőtti csoportban Lisához kerültünk, míg a délutáni csoportunkat Deborah vezeti. Róluk később még bővebben is szót ejtünk.

Az iskola kb. 10 percnyi kocsikázásra van otthonról. A belvároshoz tartozik, mégis annak ellenére, hogy kétsaroknyira van a főúttól, annyira csendes és nyugodt a kis utca, mintha csak egy félreeső, külvárosi utcácska volna. Az épület viszonylag nagy, és bár azt mondják, jövőre lebontják a rossz állapota miatt, mi nem tapasztaltuk, hogy olyan rossz állapotban lenne. Hiába, itt egészen más viszonyok uralkodnak.

Az első benyomás abszolút pozitív volt. Még mielőtt egyenként elbeszélgettünk volna Barbarával, túl kellett esnünk az adminisztráción. Ebben is egy kedves hölgy segített minket. Míg várakoztunk, kicsit felmértük a "terepet", és már itt feltűnt, hogy elég sokrétű a tanulói összetétel, bár többségben vannak az ázsiai diákok. Nagyon kreatívnak találtuk a folyosó falára kihelyezett karácsonyfát, amit a diákok dedikált kézlenyomatából készítettek. Ez is azt erősítette bennünk, hogy jó iskolára esett a választásunk.

A sulit egyébként már délután elkezdhettük volna, de úgy voltunk vele, hogy azért még van pár dolog, amit nem ártana beszereznünk a kezdés előtt, ezért úgy döntöttünk, csak másnap reggel vetjük bele magunkat a tanulásba.